„Szemere Zita kirobbanó temperamentumával és hangjával nagyszerű Oscar. Az azonban nem csak jelmeztervezői, hanem divattervezői probléma is, hogy a középtermetű hölgyre fehér öltönyt ad, ami (hanyagul kivitelezett tökkopasz parókával és tetoválással) a lehető legelőnytelenebb a tüneményes tehetségű ifjú szopránnak.”

„Megkérdeztem zenész barátaimat: Szemere Zita magas „Asz”-t énekelt játszi könnyedséggel a tegnapi Hoffmann-bemutatón. Annyit már én is tudok, hogy ez hat komoly lépéssel följebb van, mint a híres-hirhedt magas „C”. Már ezért is bőven kijár az elragadtatott taps és brávózás, ám Szemere Zita ennél sokkal többet ad. Olimpiaként felismerhetetlenre maszkírozva, színre kerülésének első pillanatától árad belőle valami megmagyarázhatatlan. „Színre kerül”, mert a színpadra tolják egy guruló labor-ágyon. Alig látszik belőle valami, de mégis ott van. Aztán felállítják, szembenéz velünk, és mi hálát adunk az égieknek, hogy mi meg itt vagyunk a színházban. Utána a pazar éneklés.”

„A Paminát éneklő Szemere Zita valószínűleg az újdonság erejével hathatott a budapesti közönség számára – és milyen örömteli újdonságként! A fiatal énekesnő könnyed, csengő hanggal rendelkezik, igazi élmény őt hallgatni. Miatta sajnáltam csak igazán, hogy Pamina második felvonásbeli szerepéből olyan sok kimaradt: szívesen meghallgattam volna tőle az áriát is. Alakítását is dicséret illeti, a színpadot bejátszó, rokonszenves leányfigurájának nagy szerepe volt az előadás egészének sikerében.”

„Szemere Zita legelső operai szerepében a szegedi után a pesti publikumot is elragadta könnyed virtuozitásával, feltűnő formálókészségével, átélt éneklésével.”

„A Gildát megszemélyesítő Szemere Zita kiváló, illúziókeltő alakítást nyújtott. Hitelesen formálta meg az ártatlan, szerelmében meginghatatlan fiatal lány alakját. Tisztán csengő, hajlékony szoprán hangjával biztosan uralta szerepét, a magasabb hangokat is tisztán és szépen énekelte ki. Az első felvonásban álmodozó, gyerekes jellemnek mutatta Gildát, a második felvonásban aztán nagy drámai erővel jelenítette meg a megtört és szerelmében mindvégig hűséges, a történet végén önmagát feláldozni is kész nőt”